RSS Feeds
Mivel én nem szexpartnerre vágytam csupán, hanem valódi párkapcsolatra (azért a házasság még arrébb van…), nem a Budapest girls kifejezést írtam a mindenható gugliba :) hanem kerestem egy-két kulturált randi oldalt, ahol ismerkedni lehet. Persze azért az ilyen randi szervezős, társkeresős oldalakon is vannak olyanok, akik egyedülállónak hazudva magukat szexpartner után nézelődnek, de ez inkább a férfiakra jellemző.
A randizás állati jó dolog, attól függetlenül, hogy mi lesz a végeredménye. Ott lebeg a levegőben a “talán lehet belőle valami” izgalma, ráadásul a randi megszervezése, az udvarlás neten és élőben egyaránt igényel némi agymunkát, ötletességet. Nem mindegy, hova hívjuk a hölgyet, milyen gesztusokkal cserkésszük be :)
A virágküldés lehet, hogy ósdi ötlet, de mindig – MINDIG – bejön. Erre a randi oldalak üzemeltetői is építenek már, legalábbis azon a két randi lapon, ahova én regisztráltam, van virágküldés funkció is beépítve, ami bankkártyával vagy mobilról történő fizetés után vehető igénybe. A virágküldést a randi oldallal szerződött partner teljesíti, akár úgy is, hogy én magam nem tudom a csaj címét. Jó, mi?
A randi helyszínének megválasztása is fontos: egy irodalomtörténész hölgyet nem feltétlenül a Mekibe kell meghívni, akkor már inkább egy múzeumi séta jobb ötlet. Egy börtönből frissen szabadult, tetkós-piercinges, leszokott drogost viszont ne oda vigyünk :D
Én a randi oldali levelezgetés után a rostán fennmaradt 12 nővel találkoztam személyesen, hármójukkal többször is. Mivel addigra már kezdtem kifogyni a helyszín ötletekből, örömmel fogadtam Vivien javaslatát a következő randira vonatkozóan, és egy western stílusban berendezett pubban találkoztunk.
Az enyhén füstös helyiségbe lépve rögtön egy rodeo bika ötlött a szemembe, épp a következő jelentkezőt bíztatták, hogy tartson ki még egy kicsit. Persze a fickó lerepült, beleállt a szivacsba a rodeo bika mellett. Vivivel kerestünk egy szabad asztalt és rendeltünk két sört (imádom, ha egy nő sört iszik), élveztem a számban szétolvadó hideg habot, amikor ő lazán megkérdezte, hogy nem akarom kipróbálni?
A köhögős fuldoklás közben persze rájöttem, hogy a rodeo bika megülésére célzott, de ettől sem lett sokkal jobb. Ha leesem arról a rohadt műizéről, jól leégek, de nem volt mit tenni: Vivi csillogó szemekkel várta a választ. Azért engem se kell félteni, a fulladozást abbahagyva rámosolyogtam: Csak akkor, ha Te is, ezt a szexi látványt nem hagynám ki!
Jött az újabb mosoly, és a válasz: Ok!
Na, irány a rodeo bika, felkecmeregtem rá, kaptam kesztyűt, elmondták, hogyan fogózzak és indult is a műsor. Nem épp így terveztem a randit, de mit volt mit tenni? Kapaszkodtam a fém-műanyag rodeo bika hátán, és végülis egész jól ment a dolog, bár nem döntöttem rekordokat és úgy elszálltam az egyik dobásnál, ahogy kell.
Vivien következett, felugrott a gépállat hátára, és gyakorlott mozdulatokkal megragadta a fogózót. Jóval tovább maradt fenn, mint én (igaz, nemére való tekintettel neki nem is dobáltatták olyan vadul a rodeo bikát).
Azóta is találkozgatunk, ez a randi emlékezetes maradt. Állítom, hogy Vivi normálisan felöltözve is sokkal szexibb volt ott a rodeo bika hátán, mint bármely aligruhás Budapest girls a neten. Vagány csaj, pont nekem való. Azért a virágküldés gombot alkalmaztam a randi oldalon, működött ;)
